"Egészen csodálatos, hogy a néphagyomány korábbi századaink hány meg hány dallamát, szövegét őrizte meg számunkra. A 20. századi népdalgyűjteményekben bőven találunk olyan dalokat, melyeket korabeli, írásos forrásokból (Peer-, Paix-, Kájoni-, Vietorisz-kódex, 17. századi kéziratos énekeskönyvek, Vásárhelyi Daloskönyv, zsoltárgyűjtemények, Pálóczi H. Á.: Énekes poézis… stb.) már ismerünk. A 16. századtól kezdve fennmaradt szövegemlékeink is egyre szaporodnak. Az egyes zenetörténeti korszakok sokszínűségéről, a különféle műfajok, dallamtípusok születéséről, változásairól, vagy épp eltűnéséről egyre teljesebb leírásokat olvashatunk. Mi a leírtak szemléltető bemutatására teszünk kísérletet. Ezért olyan zenetörténeti – mind műzenei, mind népzenei – példákat sorakoztatunk fel, melyek a 16. századig visszanyúlóan szemléltetik zenei hagyományaink gazdagságát, valamint rámutatnak a megőrzés-változás szétválaszthatatlan, izgalmas folyamatára, az egyes zenei irányzatok és műfajok összefüggésére. Mivel világi és egyházi zene évszázadokon át ugyanazon kulturális- és zenei hagyományból táplálkoztak, majd szétválásuk után is folyamatos kölcsönhatásban éltek, a műfaji sokszínűség meglepően nagy."

Magyar reneszánsz emlékek írott forrásokban és a néphagyományban, lanton és énekben.

Bognár Szilvia - ének
Kónya István - reneszánsz lant