A Dipnoik (tüdőshalak) élő kövületek, a halak egy prehistorikus korból fennmaradt csoportjába tartoznak, melyeknek kezdetleges tüdejük van: szárazság idején alkalmazkodnak a környezetükhöz és apró, nedves üregekben húzzák meg magukat, közben a légkör oxigénjét használják.

Az Oi Dipnoi trió költészete hagyomány és újítások találkozásából született: a kettő párbeszéde folyamatosan gazdagítja mindkettőt, Szicília zenei kultúrája új értéket nyer benne. Ez az örökség a sok hangszeren játszó Valerio Carionének köszönhető, aki összegyűjtötte a régió dallamait. E tradíció főszereplői a pásztorok, földművesek, kocsisok – egy olyan világ, melyet Szicília híres tizenkilencedik századi huszadik század eleji híres írói alaposan feltérképeztek. Ebből született ez az eredeti repertoár, melynek témáit a tangóharmonika fejti ki elektromos ütőhangszerek vagy nagybőgő kíséretében. Utóbbiakat Mario Gulisano és Marco Carnemolla szólaltatja meg. Az eredmény egy új, egyéni hangzás, a jazz és a progresszív hagyományos népi zene elbűvölő és könnyed keveréke.

Valerio Cairone – harmonika, duda, kasztanyetta, ének
Marco Carnemolla – nagybőbő, érintő nélküli gitár, ének
Mario Gulisano – bodhrán, cajón, dumbek, darbuka, rig, tamburin, doromb, kasztanyetta, ének

Közreműködik:
Gryllus Dániel
Gryllus Vilmos