Ez az album 1984-ben jelent meg, és az Ellenfél nélkül címet viseli. Átírásokhoz kellett folyamodni, és az igénytelen popzenei dömping hatása alatt álló nagyközönség sem értékelte igazán az "utolsó" alkotást.

A turnék ritkultak, az utolsó fellépésre a "törzshelyen", a Tabánban került sor 1987. május 2-án. Ezután az LGT gyakorlatilag megszűnt: "elhatározza, hogy végtelen időre felfüggeszti magát, de nem oszlik fel".

Presser, Karácsony és Somló szólókarrierbe kezdett, Solti pedig más együtteseknek dobolt. Egymás lemezein olykor dolgoztak együtt, de a Loksi hosszú ideig nem adott ki több albumot.

Karácsony János – ének, gitár, basszusgitár, Moog szintetizátor, vocoder
Presser Gábor – ének, zongora, PPG 2.2, Rhodes Chroma, Yamaha Dx 7, vocoder, Emulator, szintetizátor program, harmonika, JKB K, szintetikus ütőhangszerek
Solti János – dob, Simmons és Linn dob, Synsonic, dobcomputer program, Roland Drumatix, Paiste, Linn-tom basszus, marching dob, gong, ütőhangszerek, Rototon, Grand Cassa
Somló Tamás – ének, basszusgitár, vocoder, Lyricon, szaxofon, Moog szintetizátor
Sztevanovity Dusán – dalszövegek

1972-ben jelent meg az LGT második nagylemeze, a Ringasd el magad. Az album dalait Budapesten hangszerelték, de a londoni Oxford Streeten lévő AIR Studiosban vették fel. Bár az együttes stílusa alapvetően nem változott az előző album óta, a dalok hangzása mégis jelentős fejlődést mutat. Míg a Locomotiv GT-n szinte kizárólag elektromos hangszereket használtak, a Ringasd el magad hangszerelése lényegesen összetettebb. A dalok itt is többféle zenei stílus hatását tükrözik. A hosszabb, virtuóz hangszeres betétek miatt a progresszív rock kategóriájába sorolható az album nyitódala, a Cirkusz, a Kotta nélkül (a hosszú, torzított hangú orgonaszóló miatt ez áll legközelebb a szokásos értelemben vett progresszív rockhoz) és az Azt hittem.

A blues-rock hatását mutatja a Lincoln fesztivál blues, a Megvárlak ma délben és a címadó Ringasd el magad. A Lincoln fesztivál blues az együttes első instrumentális felvétele; címe az Egyesült Királyságbeli Lincolnban 1972. május 26–29. között megrendezett Great Western Express Festivalra utal, ahol az LGT volt az egyetlen fellépő a kontinensről.

A Ringasd el magad itt hallható változata nem azonos a Bummm! című albumon és a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musicalben elhangzott változatokkal, mert ez nagyrészt instrumentális és alig hosszabb egy percnél. A blues-rock és a japán zene sajátos ötvözete A semmi kertje című dal: a halk, vibrafonnal kísért szakaszokat hangos, keményebb hangzású refrén köti össze. A refrének végén ismételt „mite kudasai” magyar jelentése: kérlek, nézd meg. A szokatlan hangzás valószínűleg annak is köszönhető, hogy az LGT az 1971-es tokiói World Popular Song Festival egyik fellépője volt.

Az elégikus Szerenád – szerelmemnek, ha lenne az együttes első olyan dala, amit Presser Gábor egyedül, csupán zongorakísérettel adott elő; ehhez hasonló az Arra mennék én és az Ahogy mindenki a Mindig magasabbra, illetve a Locomotiv GT V. című albumokon. A dallamos pop rock kategóriájába sorolható A szerelem börtönében és a Ne szédíts című dal. Érdekes színfolt a countrys hangzású Kakukkos karóra, ami tisztán akusztikus hangszerelésben, spontán előadásnak „álcázva” hangzik el.
A Ringasd el magad volt az együttes utolsó albuma Frenreisz Károllyal, aki 1973 januárjában kivált és még abban az évben megalapította a Skorpiót. Az album 1973-ban a Supraphon, a CS Hifi Klub és az MHV Pepita közös kiadásában Csehszlovákiában is megjelent. Borítója azonos volt a magyar kiadáséval, de a dalcímek és az információk cseh nyelvűek voltak.

Barta Tamás – ének, elektromos-, akusztikus- és slide gitár, bendzsó
Frenreisz Károly – ének, Fender basszusgitár, szoprán- és tenorszaxofon, fuvola, oboa
Laux József – Ludwig dob, ütőhangszerek
Presser Gábor – ének, Hammond-orgona, zongora, elektromos zongora, fazongora, vibrafon, marimba, hanggenerátor
Adamis Anna – versek

Dupla nagylemezen és szimpla CD-n jelent meg. A gyűjteményről lemaradt a Kenyéren és vízen - nem fért rá a CD-változatra. Az 1971-73 közötti kislemezek hat dala (Ha volna szíved, Boldog vagyok, Segíts elaludni, Csak egy szóra, Szeress nagyon, Mindig csak ott várok rád) monóban került fel a gyűjteményre. Az eredeti felvételek a Magyar Rádióban készültek sztereóban, azonban az MHV monóban írta át magának, a kislemezeken is monóban jelentek meg. Az eredeti sztereó felvételeket kétszer sugározta egyben a Rádió: 1984-ben, Göczey Zsuzsa Lemezbörze helyett című műsorában és Herskovits Iván 1988-as LGT-sorozatában.

A Segíts elaludni valójában 1973-as felvétel.

Barta Tamás - gitárok, ének
Frenreisz Károly - szaxofon, Fender-basszus, ének
Laux József - dobok
Karácsony János - gitárok, ének
Somló Tamás - szaxofon, basszusgitár, ének
Solti János - dobok
Presser Gábor - billentyûs hangszerek, ének

1971-ben új zenekar szerveződik, az Ifjúsági Magazin előző évi szavazásán élen végzett zenészekből. Frenreisz Károly a Metróból és Presser Gábor az Omegából váltani akar, másfajta underground zenét akarnak játszani. A gitáros Barta Tamás a Hungáriából. Dobosnak Frenreisz metrós zenésztársát, Brunner Győzőt javasolja, de végül Laux József az első szóra otthagyja az Omegát az új együttesért. A zenekar "ötödik tagja" Laux felesége, Presser omegás szerzőtársa, Adamis Anna.

1971 decemberében jelent meg a Locomotiv GT, az LGT debütáló albuma.
A Locomotiv GT hangzása a korszak más magyar albumaihoz képest keményebb volt (leginkább az Omega 1970-es Éjszakai országútjához hasonlít), és az Ezüst nyár kivételével hagyományos értelemben vett slágerek sem voltak rajta. Ez tudatos döntés eredménye, mivel a négy zenész célja az volt, hogy a nyugatihoz hasonló, keményebb, minőségi rockzenét játsszanak. A hangszerelés az LGT 1970-es évek második felében kiadott albumaihoz képest egyszerű, csupán a szaxofon az egyetlen „különleges” hangszer. Az album középpontjában Barta virtuóz gitárjátéka és Presser orgonaszólói állnak, de Frenreisz basszusgitárja is a szokásosnál erőteljesebben szól.

A dalok stílusa kevésbé hasonlít a korszak divatos slágerzenéjére, annál „fejlettebb”, de a hagyományos értelemben progresszívnek nem mondható rockzene. Nagyobb teret kap a tagok tehetségét bizonyító improvizáció (például A Napba öltözött lány, A tengelykezű félember és a Hej, én szólok hozzád című dalokban). Felismerhető az amerikai blues-rock (Nem nekem való, Royal blues), valamint a dzsessz hatása is (a parodisztikus Sose mondd a mamának című dalban). A dalok szövegét Adamis Anna írta, aki korábban az Omega szövegírója volt.
Az album 1973-ban a Qualiton (nem azonos a magyar kiadóval) kiadásában Argentínában is megjelent. Borítója teljesen más volt, mint a magyar kiadásnak, de a hanganyag megegyezett ezzel.

Barta Tamás – gitárok
Frenreisz Károly – ének, Fender basszusgitár, szoprán- és tenorszaxofon, fuvola, gitár
Laux József – dob, ütőhangszerek
Presser Gábor – ének, orgona, zongora, vibrafon
Adamis Anna – versek

1980-ban készítették el Loksi című dupla albumukat, amelynek művészi ereje előtt az akkori hanglemezgyári cenzúra is meghajolt: csonkítatlanul jelenhettek meg rajta olyan dalok, amelyek amúgy sokkal inkább a "tiltott", mint a "tűrt" kultúrpolitikai kategóriába illettek. Ez volt az első, amiért a zenekar előadóművészi jogdíjat kapott: 25 000 példány felett fejenként 70 fillért.

Az album konceptalbum, a 4 oldal szerint felosztva: Álom, Élet, Játék, IV. oldal. Az album érdekessége, hogy a "bookletjében" nem engedte az akkori cenzúra megjelentetni a dalszövegeket, ahogyan a zenekar szerette volna, így végül néhány dalszöveg részlete "Jegyzőkönyv a rosszul érthető sorokról" cím alatt került bele az album mellékletébe.

Karácsony János – ének, elektromos- és akusztikus gitár, szintetizátor, ütőhangszerek
Presser Gábor – ének, Yamaha elektromos zongora és koncertzongora, Roland Jupiter 4, Korg vocoder, ütőhangszerek, harangjáték
Solti János – dob, ütőhangszerek
Somló Tamás – ének, basszusgitár, altszaxofon, chromonika, ütőhangszerek
Sztevanovity Dusán – dalszövegek

Fúvós-szekció:
Dés László
Gőz László
Csizmadia Gábor
Somló Tamás

A lemez eredeti, fantasztikusan sikerült dupla borítóját a lemezgyár valamilyen okból nem engedélyezte. A Nem adom fel eredeti szövegét (Amerika) szintén letiltották. A lemez licenckiadásban megjelent Csehszlovákiában is. A Nem adom fel eredeti változata 1978-ban nem kerülhetett fel a Mindenki lemezre, és azóta sem adták ki. Ezzel a szöveggel nem is vették fel a dalt, és azóta sajnos az eredeti szöveg is elkeveredett.

Karácsony János – ének, elektromos- és akusztikus gitár, Moog szintetizátor, ütőhangszerek
Presser Gábor – ének, Yamaha zongora és elektromos zongora, ARP AXXE, clavinet, ütőhangszerek
Solti János – dob, ütőhangszerek
Somló Tamás – ének, basszusgitár, szaxofon, ütőhangszerek
Sztevanovity Dusán – dalszövegek

77-ben már az új dobos, Solti János (a Generálból) kíséri, eleinte még elfogódottan, később teljes magabiztossággal társai munkáját, a Mindenki másképp csinálja című albumon, amelynek anyagát Sándor Pál filmrendező az emlékezetes tévé-műsorban rögzíti. A Rádió ötletzuhataga, a fiatalon elhunyt jó barát-színész, Somogyvári Rudolf emlékére írt Egy elkésett dal, a Jó barátok vagyunk fintoros hármasa Demjénnel és Zoránnal, az Engedj el rock-zenei tanulmányával, a Mindenki másképp csinálja reggae-kuplé találmányával és a Boogie a zongorán somlóiádájával: tüneményes siker! A magas fokú szövegírás munkájába bekapcsolódik Sztevanovity Dusán, a Metró egykori gitárosa, aki nappali óráiban a tévé szerkesztője.

Karácsony János – ének, elektromos- és akusztikus gitár, ütőhangszerek
Presser Gábor – ének, Yamaha- és Fender zongora, clavinet, accordion, Hohner-strings, ARP AXXE, ütőhangszerek
Solti János – dob, ütőhangszerek
Somló Tamás – ének, basszusgitár, alt- és szopránszaxofon, chromonica, ütőhangszerek
Sztevanovity Dusán – dalszövegek
Demjén Ferenc – ének
Sztevanovity Zorán – ének
Dés László – szaxofon
Bergendy István – szaxofon
Friedrich Károly – harsona
Gőz László – harsona
Sipos Endre – trombita
Bellai Gyula – kürt
Balogh László – kürt
Mészáros László – kürt

1976-ban jelent meg az LGT első dupla albuma bakeliten, a Locomotiv GT V. Ez volt az utolsó album, melyen Laux József játszott. Disszidálása miatt az albumot betiltották, ennek pótlására jelent meg az 1978-as Aranyalbum 1971–76. Az 1992-es kiadás ráfért egy CD-re, azon az áron, hogy az Ikarus 254. című dalt lehagyták róla.

Karácsony János – ének, elektromos- és akusztikus gitár, basszusgitár
Laux József – ének, dob, ütőhangszerek
Presser Gábor – ének, zongora, Fender zongora, Bass-piano, Hohner-string, melodica, szájharmonika, ütőhangszerek
Somló Tamás – ének, basszusgitár, akusztikus gitár, altszaxofon, szájharmonika
Adamis Anna – versek
Dely István & Dely László – ütőhangszerek (konga, bongo, talking-drum, maracas, chékere, guayo, afuche, agogo, kolomp, claves, tamburin, tortuga, triangulum)
Sipos Endre – trombita
Neumayer Károly – trombita
Dés László – tenor szaxofon
Gábor István – tenor szaxofon
Friedrich Károly – harsona
Gőz László – harsona
Bergendy István – bariton szaxofon
Postásy Júlia – vokál
Várszegi Éva – vokál
Apostolis Anthimos (SBB) – gitár

Az újabb erősítés: Karácsony János gitáros a Generálból, és jön a 75-ös album, a Mindig magasabbra. Újabb zenei csúcs. A Szólj rám, ha hangosan énekelek ritmusai, az És jött a doktor Weill-Brechti hangvétele rockban elbeszélve, a Neked írom a dalt ars poeticája, az Álomarcú lány lírája és az Ülök a járdán somlóitásai - csak néhány cím az albumról...

Karácsony János – ének, elektromos- és akusztikus gitár
Laux József – dob, ütőhangszerek
Presser Gábor – ének, zongora, Fender zongora, csontzongora, orgona, clavinet
Somló Tamás – ének, basszusgitár, altszaxofon, elektromos szaxofon, szájharmonika
Adamis Anna – versek

Az 1973 júliusában felvett III-as számú LGT album, a Bummm hozta meg végre azt, amit mindenki vart a zenekartól. Ehhez azonban annak a felismerésnek kellett bekövetkeznie, hogy az igazi sztár, a jó értelemben vett nagy egyéniség nem Barta (virtuóz gitárjátékával); nem is az újonnan a zenekarhoz került, egykori Omegás, majd Non Stopos Somló Tamás Színpadi show-műsoraival, egyéni hangjával, mozgásával és játékával; a Titok Nyitja nem is Laux mindenkit lenyűgöző dobolásában keresendő, hanem a billentyű fölött görbedő, jócskán testes, szemüveges, szokatlanul gajdoló hangú muzsikusban, aki nem más, mint Presser Gábor! E lemezen találjuk a Ringasd el magad hosszabb változatát, a Kék asszony líráját, a Gyere-gyere ki a hegyoldalba tréfáját, a Miénk itt a tér vallomását. Együtt hát az új Nagy Négyes és hozzá Adamis.

Ez volt a zenekar első albuma, melyen Somló Tamás játszott, és az utolsó, ami Barta Tamás kilépése előtt jelent meg.

Barta Tamás – ének, elektromos-, akusztikus- és slide gitár, szájharmonika
Laux József – dob, ütőhangszerek, motorkerékpár
Presser Gábor – ének, zongora, Fender zongora
Somló Tamás – ének, basszusgitár, altszaxofon
"Shango Ray" Dely – konga, chékere
Adamis Anna – versek