"Hosszú lemez, hosszú, amit érdemes végighallgatni. Egymásra épül – egymásba épül -, eredendő rokonságát erősítve, a felvidéki népdal és Weöres Sándor – József Attila (elmondja Tilo Werner). Vagy éppen a moldvai újévköszöntő ugrálás, a cigány népdal és a gyimesi, összefonódva a klezmer hűség horájával, amit Frank London trombitál, ugyanazzal a bánatból és szenvedésből kiemelkedő életörömmel - mindenek ellenére, mindenen túl „mégis”- , amivel a felvidéki, gyimesi, moldvai cigány énekes beszédek beszéltek velünk. Igen, énekes beszéd, ott is, ahol „csak” zene szól, Ágoston Béla zenéje, megszólít, bevon, közöl…

Hallgasd!

Megmondja, hogyan hoz szerencsét (jólétet, boldogságot, életet) a kabala, és miért éppen Gyimes – miért ez a keleti (kelet-európai) exposure, kirakodóvásár (és lelki mezőkről készült pontos felvétel)." - Vekerdy Tamás

Ágoston Béla - szaxofonok, dorombének, ének, ütőgardon
Frank London - trombita
Dely Róbert - elektromos gitár
Geröly Tamás Sándor - dob, csengettyűk, ütőgardon
Benkő Róbert - bőgő
Móser Ádám - harmonika, akkordina, duda, furulya
Mazura János - tuba

Közreműködik:
Váczi Eszter - ének (2)
Szórádi Rozália, Antal Édua, Páll Zsanett - leánykar (6)
Nagy Bercel - narrátor, furulya (5)
Werner Tilo - vers (4)
Filep Viktor - ostor (5)
Dj. Snare Lázár Zsolt - lemezjátszó (11)

A szakadék szélén álló kicsi varázsló kérdi a vándort: Csináljak neked egy hidat? - és lassan kezd hátrahajolni... mi is egy ilyen híd létrehozásán fáradozunk múlt és jelen zenéi között, a kemény elemeket finomítjuk, a finomakat keményítjük - ezért mindig ott táncolunk a szakadék szélén: JAZZ.

Vagy mi költözünk be a széksorok közé, vagy a közönség jön a színpadra - szoktam mondani magamban játék előtt és egyszerre csak megszűnik az idő - zenélünk. Néhány darab eljátszása után mindig válaszút elé állítjuk a közönséget: - A régebbi számainkból játsszunk vagy inkább a kísérletezős darabokból mutassunk be néhányat? Az etno-jazz, a népzenéből táplálkozó free-jazz vagy világzene stílust követjük, de nem is ez a lényeg! Nem örülnénk annak, ha stílus-skatulyákba szorítanának minket. Mindegyik szerzeményben fellelhetők azok a motívumok, melyek alapján bármelyik kategóriába be lehetne sorolni a számokat.

Mondok egy példát is, mi szerint a népdal az etnikumon túl az adatközlőhöz, a klasszikus zenei mű a szerzőhöz kötődik, a mi zenénk hallatán ez a quartet "ugrik be" a hallgatónak. Számaink nem lezárt zenei anyagok, az előadások, a közönség reagálása alakíthatnak a végső hangzáson.
Hangtalan, nesztelen, zajtalan reklámjelzők helyett találóbb a hangos, neszes, zajos kifejezéshalmaz. Dallamos, ritmikus jazz, mely feltérképezi a hallójáratokat, miközben felidézi a Kárpát-medence zeneiségét, egyben ismeretlen távlatokba is mutat.

Ágoston Béla - tenorszaxofon, basszusklarinét, ének, dorombének
Blahó Attila - zongora
Hock Ernő - nagybőgő
Jeszenszky György - dob