Almási Enikő énekesnői karrierje igazából egy szerencsés találkozásnak köszönhetően indult be. A másik fél, Mohai Tamás, az egykoron a székesfehérvári Faxnival indult és azóta megannyi formációban (például a Boom-Boomban vagy a KFT-ben) bizonyító gitáros ugyanis szinte pillanatok alatt megtalálta azt a zenei, illetve szövegvilágot, amiben az énekesnő egyénisége a legjobban érvényesülhet - kettejük közös munkájának gyümölcse lett végül az a muzsika, amit az alkotók a "progresszív pop" címkével láttak el. Persze a stílusukban nehezen kategorizálható, leginkább a nyolcvanas évek újhullámával keresztezett rock vidékén mozgó dalok végső formájának kialakításában a Zenekar sokat próbált tagjai is tevékenyen részt vettek. A dalszerző-gitáros árnyaktól és vibráló feszültségtől egyáltalán nem mentes világát jellemző témák sok esetben dzsesszes megközelítésben szólalnak meg - ez egyáltalán nem meglepő, hiszen Szappanos György, Huszár Endre, Jamie Winchester és Nagy János - Mohaihoz hasonlóan - mindannyian képzett, tehetséges, kiemelkedő hangszeres tudással rendelkező zenészek. A főként a szerelem témakörét boncolgató szövegek mellett az ő igényes játékuk a garancia arra, hogy a produkció a klubokban is éppúgy megállja a helyét, mint a stúdióban, és eljut majd mindazokhoz, akik vevők az ilyen típusú muzsikára.