Fényhegedű, kávéfőzőbasszus, többféle oszlopgitár, valamint két női hang, ez az általuk megszólaltatott mechanikus tánczene kiindulópontja. Szokatlan hangszerek és hangszerszobrok, legalább ennyire szokatlan a hangvétel, az elmúlt évek során erősen átalalkulóban. A gyökerek a nyolcvanas évek elejéig nyúlnak vissza. Abba a korba, amikor egyes fiatal képzőművészek ecset és véső mellett/helyett gitárt és szaxofont vettek a kezükbe. Mit is? Mosótekerőt, centrifugagitárt, facsavaróhárfát, radiátorbasszust, palackdudát, hűtőborda-xilofont és porszívócső-szaxofont. a Tundravoice a tundra hangja. Azé a tundráé, amely az emberi civilizáció által alig érintett, s amelynek fontos tulajdonsága a tűrőképesség. Az állandó túlélési ösztön és a megvalósításra koncentrált hihetehlen energia lebeg példaként a szemük előtt. A Tundravoice zenéje látszólag monoton, a felszín alatt viszont érzékeny a pulzálás, a hideg-rideg fémes hangszereken pedig átjön az emberi kisugárzás.