"A BJO a honi big bandek között kétségtelenül vezető pozíciót vívott ki magának tízéves fennállása során, akár Fekete-Kovács Kornél, akár Elek István vezetésével funkcionált.
Évekkel ezelőtt azzal vonta magára a figyelmet, hogy a nagyzenekari jazz híres amerikai képviselőit mutatta be egy-egy koncert keretében. Tette ezt úgy, hogy közben sohasem szolgai módon reprodukálta a régi mesterek életművét. Emellett persze saját - olykor nagy lélegzetű - művek is felkerültek repertoárjukra.
A számok többségét a zenekari tagok írták. A címadó Kollmann-szerzeményen kívül különösen Hámori János két kompozíciója figyelemreméltó, az egyik Count Basie, a másik Chet Baker emlékét idézi. A legjobb big band-hagyományokat mai színekkel gazdagító hangszerelések többsége is a fiatal trombitást dicséri. A muzsikusok, ifjú koruk ellenére a hazai jazz élvonalát képviselik, akik nemcsak kitűnő szólisták, hanem a zenekari összjáték avatott mesterei is. A nagyzenekar ugyanis egészen más muzsikusi attitűdöt igényel, mint a kisegyüttesben való szereplés. Mértéktartóan adagolják a megszokott big band kliséket is: a tempóváltásokat, a kiállásokat, a hangszeres párbeszédeket, az eltúlzott fúvós- és dobszólókat.
A lemez sztárja a Kansas City című filmből ismert fekete amerikai énekes, Kevin Mahogany. Erőteljes, Joe Williamsra emlékeztető tónusa és rutinos scattelése feldobja a produkciót. A BJO nem csupán egy "szabályos" tizenhét tagú jazz zenekar, hanem - folytatva a korábbi hagyományt - kreatív alkotóműhely is. Reméljük,hogy a jövőben is azt a konzervatív eleganciát képviselő hangzást viszi tovább, amely üdítő kivételnek számít a napjaikban erősen uniformizálódott postbop és etno rengetegében." Márton Attila