"Ózdon születtem 1983-ban, a műszaki dolgok érdekeltek elsősorban, ezért is tanultam első szakmaként hangtechnikusnak, majd elektrotechnikusnak. A könnyűzene világa a középiskolai évek alatt keltette fel az érdeklődésemet, ekkor még a diszkó. A hangtechnikai tanfolyam idején kezdett kinyílni előttem a zenei világ. Később tudatosan a rockzene felé kezdtem nyitni. Először csak a mainstream rockbandákat, főleg a P. Mobil, a Piramis, az Animals számait hallgattam, majd amikor már dolgoztam, egy kollégám oltott be a Deep Purple nevű vírussal. Ekkor dőlt el minden, jöttek a progresszívek, az Emerson-Lake-Palmer-trió, a Yes, a Procol Harum, a Nightwish, a Uriah Heep. A könyv megírásának gondolata úgy vetődött fel bennem, hogy elolvastam a legtöbb elérhető pop- és rockzenei témájú könyvet, de olyan nem volt köztük, amelyik átfogóan ismertetné a progresszív zene együtteseit, műfajonkénti bontásban. Ez a téma azért is bonyolult, mert a progresszív, tehát haladó, kísérletező zenék az esztrádműfajokkal ellentétben a komolyzenéből, a dzsesszből, a népzenéből, az elektronika legújabb vívmányaiból merítettek és merítenek. Ennek ellenére a könyvben több mint ezer zenész, előadóművész és csaknem százötven együttes szerepel." Miklós Attila