Dresch Mihály - tenor és szoprán szaxofon, fuhun, ének
Lukács Miklós - cimbalom
Horváth Balázs - nagybőgő
Baló István - dob

"...Dresch Mihály szerzeményei és a Dresch Quartet zenéje az egyik legjobb dolog, amit ez a zenei univerzum adni tud nekünk, hívjuk is bárminek. Tényleg nem újdonságában erős ez az album, hanem abban, hogy azt, amit a zenészek fel tudnak fogni a világból, olyan módon tudják közölni, amivel megemelik hallgatóikat, olyan élményekhez juttatják, amiért neki magának alig kell tennie valamit. Valamit azért mégis kell tenni ehhez. Nem szabad például háttérzeneként hallgatni, nem érdemes semmiféle előítéletet alkotni és magunkkal vinni az utazáshoz. Nem is olyan könnyű egyébiránt megtenni ezt. Hogy egy filmből hozzak példát, Tarkovszkij Stalkerének vége felé, a vezető (maga a sztalker) könyörgése ellenére a Tudós a lényeget feltáró szobába magával viszi pisztolyát, így a megvilágosodás elmarad. Hagyjuk hátra tehát gondolkodási sémáinkat a Kert és kapu esetében is, és sosem hallott élményben lehet részünk...." Rácz Mihály

Dresch Mihály - tenor és szoprán szaxofon, fuhun, ének
Lukács Miklós - cimbalom
Hock Ernő - nagybőgő
Baló István - dob

A Fuhun az a kromatikus, gyalog akácból készített és szaxofonbillentyűkkel megszólaltatott, a népi furulyára emlékeztető hangszer, amely Dresch Mihály ötlete alapján készült, és amin Misi már régóta játszik. Most ért el arra a szintre, hogy egy szuverén hangszer legyen, és különleges hangjával ne csak a koncert látogató közönség ismerkedhessen meg.

Dresch Mihály - tenor és szoprán szaxofon
Lukács Miklós - cimbalom
Hock Ernő - nagybőgő
Baló István - dobok

Közreműködik:
Csoóri Sándor Sündi - brácsa
Borbély Mihály - altó szaxofon
Szabó Attila - hegedű
Kunos Tamás - brácsa
Bartók József - nagybőgő

Dresch párját ritkító módon találta meg azt a szűk ösvényt, amely a dzsessz és a magyar népzene közt húzódik – de talán pontosabban fogalmazunk, ha azt mondjuk: maga vágta e csapást. Nem az oly divatos, „világzenés” kavarodás útját választotta, hanem két hagyomány közt, azokat egyesítve hajladoz – akár az élő nád, mint e koncertlemez címe mondja. A hagyomány csak akkor mond valamit, ha élő, különben muzeális érték, amit csak nézni lehet a vitrinben. Dreschék zenéje azonban kemény, állja az idő csapásait, a hangszerválasztások révén élővé teszi azt, ami a múltból kiemelhető, a masszív gyökerek felszívják az éltető energiát, ám újszerűen, friss, pergő hangon zizegnek e „nádak”. Vág ez a muzsika, friss sebeket karcol az improvizáció, és mindig személyhez szólóan frisseket. Dresch Mihály, ahogyan mondta, mindig saját élményeit játssza, így válik személyessé – ettől oly egyedi, és ettől élő. Talán furcsa, hogy együttesének ez az első kifejezetten koncertlemeze, ha tudjuk, hogy mindig is inkább koncertjeiken élnek, mintsem a stúdióban. - Szerbhorváth György

A felvétel Budapesten, a Zeneakadémia nagytermében készült, 2005. november 19-én.

Dresch Mihály – tenor és szoprán szaxofon, furulya, ének
Szandai Mátyás – nagybőgő
Baló István – dob
Lukács Miklós – cimbalom

A hetedik Dresch Quartet album külföldi licence-ként került a hazai piacra. Az új album az eddigiek szerves folytatásának tekinthető, bár a jelenlegi felállással mg nem készült elemez. A "Mozdulatlan utazás" úgy tud egyetemes lenni, hogy eközben egy percre sem veszíti el magyarságát. Az albumon hallható zene felkavar, megnyugtat, vagy mindkettőt egyszerre teszi velünk. A miénk!

Dresch Dudás Mihály - tenor és szoprán szaxofon
Kovács Ferenc - hegedű
Szandai Mátyás - nagybőgő
Baló István - dob

Közreműködik:
Unger Balázs - cimbalom

"Egyszer pedig szeretnék egy bandát, bőgővel, cimbalommal, szaxofonnal, dobbal. Nem népzenét játszanánk, hanem magyar dzsesszt."
Dresch Mihály - Népszabadság 1997

Egy évre a fenti kijelentést követően megvalósult Dresch Mihály elképzelése. Életművének talán legjobb lemezét hozta létre. Mint Coltrane… Ilyen a magyar dzsessz!

Dresch Dudás Mihály - szaxofonok, furulya, cimbalom, ének
Benkő Róbert - bőgő
Geröly Tamás - dob, ütőhangszerek
Kovács István - hegedû
Berecz András - ének

Dresch Dudás Mihály következetesen járja saját útját. Ez az album az izzó légkörű Dresch klubok hangulatából ad ízelítőt a hallgatónak. A felvételek 1995. május 12-én készültek a Közgáz Jazz Klubban.

Dresch Mihály - szoprán szaxofon, cimbalom, basszus klarinét, tenor szaxofon
Kovács Ferenc - hegedű, trombita
Geröly Tamás Gábor - dob, ütőhangszerek
Benkő Róbert - nagybőgő