Ha elképzelnénk egy filmet az EAST zenekarról, szinte biztos, hogy fekete-fehér képkockák peregnének le szemeink előtt. Olyanok, mint a rendszerváltás előtt közvetlenül elkészült 1956 című klip feketén izzó képsorai, vagy amilyen a Csepel felett az ég című album borítójának fotója, melyen a félkész ég alatt egy gyárat látunk, mely nemcsak tárgyakat készített, hanem félkész ideológiákat is gyártott magának. 1981-et írunk, amikor az EAST Csepelen ezt a koncertjét rögzítette. Az EAST a hetvenes évekre jellemző hazai és kelet-európai progresszív rock törekvésekkel ellentétben nem kizárólag a virtuozitással akarta megmutatni a körülöttünk lévő világ bonyolultságát, hanem egy sajátságos, de a külvilággal és a kor művészeti törekvéseivel kommunikáló univerzumot teremtett. Míg a hetvenes évekre jellemző hazai progresszív rock víziók inkább zenei konstrukciók voltak, addig az EAST a keményre kalapált, ihletett költőiségével hív minket egy álomvilágba.
Az EAST ezen koncertfelvétele teszi teljessé a zenekar életművét, felmutatja a kollektíva egyik legizgalmasabb és leginkább kreatív korszakát. A végén rájövünk, hogy akármilyen szürke volt az ország felett az ég, ennek az égnek nemcsak magassága, de mélysége is volt, és hogy a csillagállások kedveztek a kivételesen kreatív megnyilvánulásoknak is. A kiváló minőségű felvétel több mint harminc évig pihent a dobozában, hogy 2012 áprilisában Dorozsmai Péter hozzáértő hangmérnöki munkája, valamint a kiadó gondoskodása révén, exkluzív csomagolásba öltöztetve – az EAST rajongók nagy örömére - tökéletes korlenyomattá váljon.

Zareczky Miklós - ének
Varga János - gitár
Pálvölgyi Géza - billentyűs hangszerek
Móczán Péter - basszusgitár
Király István - dob

Az első vidéki zenekar, amely nemcsak szerencsét próbálni indult a fővárosba. A szegedi Angyalok együttes 1975-ben játszott először az Ifjúsági Parkban, amikor még tagjai között megfordult a hazai jazz-élet színe java. A hetvenes évek második felétől a zenekar Budapestre költözött, és szimfonikus jazz-rock zenéjük sikert arat. 1979-ben a "Közgáz" klub Rockreflektor című műsorában tűnnek fel, s nyáron már az Ifjúsági Park állandó zenekarai közé tartoznak. Első kislemezük (Szirének, A valóság hangjai) 1980-ban jelent meg. 1979. november 15-én új taggal, az énekes Zareczky Miklóssal bővült az együttes. Első nagylemezük 1981 őszén jelent meg, amelyen korábbi rockszvitjük szöveges változata hallható. Továbbra is a Park állandó zenekarai közé tartoznak. A nyolcvanas években, annak ellenére, hogy a szintetizátorok révén egyre új-hullámosabb a zenéjük, nem találnak igazi, jelentős befogadó közegre. 1984-től az eredeti felállásból már csak Móczán Péter basszusgitáros és Varga János gitáros maradt a zenekarban. Hosszabb szünet után, 1986-ban Takáts Tamás hangját "kölcsönözve" készítettek ismét lemezt. Közben szoros együttműködést alakítottak ki a Pécsi Balettel. Az Áldozat című album korábban csak bakeliten és kazettán volt hozzáférhető, most először CD formátumban is kapható.

Király István – ütőhangszerek
Móczán Péter – basszusgitár
Németh István – billentyűs hangszerek
Varga János - gitár

Varga János - gitár
Tisza József - ének
Pálvölgyi Géza - billentyűs hangszerek
Móczán Péter - basszusgitár, ének
Király István - dobok

Király István - dobok
Móczán Péter - basszusgitár
Pálvölgyi Géza - billentyűs hangszerek
Varga János - gitár
Zareczky Miklós - ének