Új stílus a palettán: futurock

Noha a Miskolccal kapcsolatban hangoztatott klasszikus, jelző értelme „az acél város” mára eléggé megkopott, azért azt nem lehetne állítani, hogy híján lenne a környék ambiciózus, tehetséges zenészeknek. A rockínséges idők és az érdeklődés kellő hiánya ellenére is szerveződnek olyan formációk, amely kreativitásuknak, minőségi produkcióinak köszönhetően egy kis támogatással külföldön is sikert érhetnének el. Egyik közülük az after@all, ez a némileg futurisztikus, egyben progresszív hajlamú rock muzsikát játszó ötös ([KjU:]-ének, KRiS - gitár, RaFi - basszusgitár, ViKtoR - dob, SupERatoR - szinti), amely a „Chameleon” címet viselő maxija után végre megjelentethette a debütáló nagylemezét is a legismertebb hazai progresszív kiadónál, a Periferic Records-nál. A Rockinform az A.C.I.D. korong apropóján szétnézett az együttes háza táján, és az after@all két tagját, [KjU:]-t és KRiS-t próbálta szóra bírni.

- A debütáló after@all lemez az eredetileg beharangozott dátumhoz képest hónapokat csúszott. Miért?

[KjU:] - A Periferic kiadóval tavaly májusban beszéltük meg a részleteket, ami alapján júniusban kellett volna leadni a borítótervet és az anyagot, amely a chameleon-t, valamint a régóta talonban lévő ACID EP-t tartalmazta volna. Közben viszont jogi nézeteltérések adódtak, amiről a kiadó is értesült, majd utánanézve a szabályoknak - amely alapján az ügyben a mi igazunkat ismerte el - azt tanácsolta, hogy ne szálljunk be a sárdobálásba, inkább koncentráljunk a már készülőfélben lévő, megszületendő dalainkra, és állítsunk össze azokból egy albumra valót. Augusztusra elkészültek az új nóták felvételei, szeptemberben elkezdtük a keverést és a masterelést, november elején pedig hivatalosan is megjelent az A.C.I.D.

- Az a tény, hogy saját házistúdióban zajlottak a lemez felvételei, mennyiben jelentett előnyt a számotokra?

KRiS: - Ha az anyagi szempontokat nézzük, mindenképpen előnyös húzásnak mondhatjuk. Ezenkívül, ha lekötött időből gazdálkodunk, akkor biztosan nem ugyanezek a dalok kerültek volna fel a CD-re, mivel a stúdióban - a szinte korlátlan időnek köszönhetően – volt még alkalmunk azokon tovább pepecselni, alakítgatni.

[KjU:] - Egyértelmű, hogy a kidolgozással is annyit tudtunk foglalkozni, amennyit csak akartunk. Ha máshol kaptunk volna mondjuk pár hetet, első nekifutásra biztosan nem úgy készültünk volna el, ahogy azt mi szerettük volna. Aztán két hónapra rá jelentkezhettünk volna be megint…, és azért még annyit hozzá tennék, hogy a „házi” státuszból már kinőtte magát a stúdió, elég csak meghallgatni az itt készült / készülő felvételeket….

- A superSONIQstudio-ra keresztelt stúdiódban minden eredeti elgondolást meg tudtatok valósítani?

[KjU:] - Igen, mert ehhez a feltételek és az eszközök adottak voltak. Ráadásul ha az ember ezen a téren már szerzett némi tapasztalatot, és nagyon odafigyel, akkor azzal kompenzálni tudja a legdrágább berendezések hiányát is. Persze, „Deftones-lemezt” nem lehetne nálam készíteni, de technikailag meg lehet közelíteni azt a szintet. Az after@all számok keverésekor elsősorban arra törekedtünk, hogy az ötletek jöjjenek át a dalokból, mindent lehessen hallani, a sound szép és arányos legyen. Ennek némileg alá is rendeltük a masteringet, mert az egész jobban is megdörrenhetne, ám mi inkább a tisztaságot vettük elsőrangú szempontnak.

- A korábban, a próbateremben megalkotott számok karaktere mennyiben változott meg, mire azok felkerültek a lemezre?

KRiS: - Vannak olyan dalok, mint a „dust in…”, a „…hoffman” vagy a „chameleon”, amelyek már az otthoni számíráskor,illetve a próbán kicsiszolódtak. De akadnak olyanok is, amelyeknek a végére csak a stúdióban kerülhetett pont. Említhetném a „l’image” dalunkat is, aminek az alapja már ’98-ban megvolt, aztán a stúdióban egyszer csak eszembe jutott a téma, és ott melegében egy kész számot kerekítettünk belőle.

- A stúdió biztosította modern technikát élőben is kihasználjátok?

[KjU:] - Részint igen, részint nem. Teljes egészében nem érezzük szükségesnek reprodukálni a lemezen hallhatóakat, persze azért törekszünk a teljes „élmény” visszaadására. A samplereket vagy a gépies effekteket természetesen visszük magunkkal, de például az énekben a közérthetőség a lényeg, és itt hagyunk is el dolgokat. A jellegzetes hangok megmaradnak, de emellett megpróbálunk minél élőbbnek mutatkozni.

- Ha nem kaptatok volna megfelelő kiadói ajánlatot, saját erőből is megjelentettétek volna a nagylemezt?

KRiS: - Semmiképpen nem vágtuk volna egy ilyen vállalkozásba a fejszénket, mert az hatalmas költségeket emésztett volna fel. Meg szerintem az nem lemezkiadás, hogy felveszek magamnak néhány számot, kiadom és elkezdem terjeszteni.

- A Periferic Records a nagylemez megjelentetésével kapcsolatban milyen kötelezettségeket vállalt?

KRiS: - A stúdiózásból fakadó költségek teljes
egészében a zenekar számláját terhelték, viszont szabad kezet kaptunk az ötleteink megvalósításában. Mikor elkészültünk a lemez masteringjével, azt a borító levilágított filmjével együtt odaadtuk Böszörményi Gergelynek, a kiadó vezetőjének, aki innentől vette kézbe a kiadással kapcsolatos teendőket.

[KjU:] - A vállalások írásban is rögzítve lettek, és eddig a cég teljes mértékben tartotta magát a szerződésben lefektettekhez.

- Ha jól tudom, ti vagytok a Periferic első metalosabb hangzású csapata.

[KjU:] - A Periferic Records az utóbbi időkben más területek felé is nyitni akar, ami azt jelenti, hogy súlyosabb megszólalású csapatokat keresett az istállójához. Az after@all az első és eddigi egyetlen olyan csapat, akivel konkrét szerződésük van, de szándékukban áll további zenekarokat - az Eclipse-et és a Nemesis-t is - leszerződtetni. A cég tudatában van annak, hogy ez a „keményebb” progresszív műfaj nyugaton a virágkorát éli, így elsősorban a külföldi eladásokra épít.

- Az after@all terveiben is a külföldi érvényesülés szerepel az első helyen?

[KjU:] – Idehaza „szegények” az emberek, így még a zenegyűjtők is sajnos inkább írják a CD-ket. A Periferic jelenleg húsz országban tudja szétteríteni a kiadványait, és így megvan annak az esélye, hogy beesik egy licencszerződés Japánban, vagy akár máshol. Ennek persze kell, hogy legyen átfutása, hiszen a kész lemez vagy három hónapja került a piacra, tehát egyelőre csak kritikák jelentek meg róla.

- Anyagilag részesedtek az eladásokból?

[KjU:] - Természetesen, a kiadó a legyártott darabszámok után fizet. Erre főleg akkor kerül sor, ha külföldről - mondjuk Portugáliából - kap egy rendelést, és a postázott CD-k után beérkező pénzből automatikusan különíti el a mi részünket. Tehát nem megy az a hitegetés, hogy „ha eladunk ötvenezer lemezt, majd aztán fizetünk”, a mi kapcsolatunkban a korrekt, lépésenkénti elszámolás van érvényben.

- Az after@all stílusa egyre inkább szélesedett, főleg a modern elemek megjelenésével. Hogy lehetne manapság jellemezni a csapat zenei vonalát?

[KjU:] - Valahol az mindig is célként fogalmazódott meg, hogy progresszív zenét játsszunk, viszont a spektrumot nem tudatosan tártuk ilyen szélesre. Egyszerűen ilyen az ízlésünk, ennyi mindent hallgatunk és rakódik le a muzsikánkban hatásként. Az eddig megjelent kritikák is pozitívan értékelik ezt a sokrétűséget. Egyébként mi a futurock jelzőt használjuk, ami nem azt jelenti, hogy a modernista szemlélet uralkodott el a zenénkben, hiszen található a lemezen több olyan tétel is, aminek semmi köze ehhez. Itt csupán arról van szó, hogy ez a kreált szó elég jól kifejezi azon törekvésünket, hogy próbáljuk a mai trendek megszüntetésével-megőrzésével a jövő zenéjét megragadni, de legalábbis kísérletezgetni újnak ható dolgokkal.

KRiS: - Nem attól progresszív a zenénk, hogy analógiában áll a Dream Theater-rel vagy a King Crimson-nal. Sokkal inkább tartjuk magunkat progresszívnek attól, hogy ilyen széles skálán helyezhetők el a dalaink, amelyen belül található könnyedebb, befogadhatóbb hangvételű, vagy olyan, aminek az emésztése hetekig is eltarthat. Egyes zenei dolgokat, ötleteket más irányból közelítünk meg, s ebből keletkezhetnek az igazán érdekes témák, szerkezetek, illetve maguk az egyes dalok.

- Amikor végeztetek a lemez munkálataival, éreztétek a benne rejlő potenciált, illetőleg azt, hogy nemzetközi színvonalú anyagot készítettek?

[KjU:] - Meg voltunk elégedve saját magunkkal, és tudtuk azt is, hogy Magyarországon megállja a helyét. Mindig örülünk, ha jó kritikát olvashatunk az anyaggal kapcsolatban, sőt a pozitív vélemények már szinte „természetesnek” hatnak. De a dicséretek ellenére sem fog elszaladni velünk a ló.

KRiS: - Talán abban is szerencsések vagyunk, hogy olyan zene jön belőlünk, amilyen – persze az eddigi vélemények szerint - még nem nagyon volt. Klassz dolog, hogy öten olyan muzsikát tudunk létrehozni, amit nem nagyon lehet sehová sem sorolni. A kritikák is inkább motívumokat szoktak felfedezni, mondván ez most olyan Korn-os, az olyan Faith No More-os, Tool-os stb., viszont együtt az egészet szemlélve érdekesnek találják az anyagot.

- Számos olyan dolog fedezhető fel a zenétekben, vagy akár csak vizuális szinten a borítóképeken, ami szinte motiválja az embert a továbbgondolásra…

[KjU:] - Ez egyértelműen a koncepciónk része, akár magukat a dalokat, akár a művészi kivitelezést vesszük alapul. Ide tartoznak a felvett nevek is, amelyek biztosan sokakban ellenérzést váltanak ki, viszont másoknak meg tetszenek. Az egyik szponzorunknak például kifejezetten szimpatikus volt, hogy rövid, angolszász eredetű, tehát külföldön is kimondható nevekkel rendelkezünk, és nem kell görcsölniük a Raffay Zsolt vagy az Oláh Szabolcs nevek lebetűzésével, kiejtésével.

KRiS: - Szeretnénk a hallgatót aktivitásra buzdítani. Fontos számunkra, hogy ha valaki felteszi a lemezt hallgatni, akkor az gondolatokat ébresszen benne. Gondolja tovább a mondanivalót, keltsen benne érzéseket, ez a lényeg…

- Hazai turné fogja követni az A.C.I.D. megjelenését?

KRiS: - Bármennyire elkeserítő a hazai koncerthelyzet, szervezzük a dolgot és menni akarunk. Június elejéig minden héten szeretnénk egyszer a színpadra állni, aztán pedig kezdődik a fesztivál szezon. Az még nem dőlt el véglegesen, hogy ki kísér el a turnéra. Az Eclipse részéről szóban ígéretet kaptunk, hogy számíthatunk rájuk. A turnénak nyolc állomása - többek között Pécs, Debrecen, Békéscsaba, Gödöllő, Szeged - van eddig lekötve, és az is biztos, hogy május elején a Wigwam klubban Budapesten játszunk egyet a Da Capo társaságában. A lemez európai megjelenésének, illetve a promóciónak köszönhetően a kiadónk már dolgozik egy európai klubturné megszervezésén is, amely várhatóan az év utolsó 2/3-ában lesz esedékes. Emellett néhány jelentősebb külhoni fesztiválrészvétel is tervbe van véve."

- Ahogy a szavaitokból kiveszem, elég negatívan viszonyultok az itthoni koncerthelyzethez…

KRiS: - Nagyon sok „halott” hely van az országban, ahol a klubok sorra zárják be a kapukat, vagy teljesen mellőzik az élőzenét, már csak disco, house vagy drum’n’bass partykat rendeznek.

[KjU:] - Ebből a szempontból nagy szerencsénk van a Faith No More estekkel, amelyekből márciusban kettőt is csinálunk. De ha egyszer kell a „kenyérre” és az after@all-ra való…(haha). Jó, a korrektebb, azaz minden ötödik helyen az after@all-t is kifizetik, valamint biztosítják az alapvető körülményeket. De ha a Faith No More repertoárral szeretnénk nyomulni, akkor minden egy csapásra megváltozik, a tulajok tárt karokkal várnak és szó nélkül csengetik a kialkudott fellépti díjat. Ne essen félreértés, szeretjük ezt is csinálni, de valahol elvonja az időt a fontosabb dolgokról. Amíg viszont még a lemezeladásaink nem úgy alakulnak, hogy komolyabb pénzt tudjunk visszaforgatni az „anyazenekarba”, addig szükség van a tribute estekre is.

KRiS: - Végül is minimális ráfordítással, két próba alatt átvesszük azt a harminc feldolgozás nótát, a közönség egyelőre sokkal könnyebben ráhangolódik, mint az after@all-ra, és az sem utolsó dolog, hogy mindeközben jól érezzük magunkat és zeneileg is fejlődünk.

Simkó Péter - Paya